A hulladékról általánosan

A HULLADÉK NYERSANYAG

Az emberiség intenzív technológiai fejlődése, a gazdasági ágazatok, de főképp az energetikai szektor és más ipari tevékenységek fejlődését, mindezzel pedig a legkülönfélébb fogyasztói termékek létrejöttét eredményezte. E dinamikus növekedés új kihívásokkal szembesítette az embert saját tevékenységével kapcsolatban. Felelős azért, hogy olyan határokat szabjon magának melyekkel nem hátráltatja a további fejlődést, viszont a jövőben nem károsítja a környezetet, illetve saját egészségét.

Az emberiség kettős szerepet játszik, egyrészt a termelőét, másrészt a szennyezőét. Termelőként előrelátó hozzáállást kell tanúsítania a természeti kincsek korlátolt használata és az ún. tiszt technológiák fejlesztése szempontjából, ugyanakkor szennyezőként vállalnia kell az egyénként és közösség tagjaként neki járó felelősséget. A gazdasági, szociológiai és ökológiai tényezők összehangolására való törekvésként, ez az eszme jelképezi a fenntartható fejlődés alapját.

A fenntartható fejlődés egyik legnagyobb akadálya a nap mint nap keletkező, hatalmas mennyiségű hulladék mely szennyezi a vizet, levegőt és a talajt. A hulladékkal való kontrollálatlan bánásmód veszélyt jelent az emberi egészségre, a biodiverzitásra és a klímaváltozás egyik kiváltó oka.

A korszerű hulladékgazdálkodás megelőző intézkedés a környezet megóvása céljából. Minden országnak kötelessége a nemzetközi egyezményekkel stratégiai és szisztematikus összhangban fellépni e nehézséggel szemben. Az Európai Unióba való felvétel folyamatában levő országként ebből a szempontból komoly kötelezettségek várnak ránk, bár a hulladékhoz való hozzáállásunkon elsősorban önmagunk és utódaink miatt kell javítanunk és felelősséget vállalnunk a hulladékhoz a háztartásunkban, munkahelyünkön, utcán, iskolában tanúsított mindennapos viszonyulásunkban.

A felelősségvállalás lényege hogy a hulladékra ne teherként, hanem nyersanyagként tekintsünk, mint ahogyan teszik azt Európa más országaiban. Mindannyian tudjuk, illetve tudnunk kellene, hogy a hétköznapi életben eldobunk bizonyos tárgyakat és anyagokat melyek többféle képen újrahasznosíthatók lehetnének. A hulladékot olyan elvek szerint kell kezelnünk , hogy felhasználjunk mindent ami újrafeldolgozásra vagy energia nyerésére alkalmas. Ily módon újraértékeljük a hulladék gazdasági értékét és gyakorlatilag csak azt dobjuk el, ami többé nem használható.

 

A HULLADÉK

Hulladéknak nevezzük azokat az anyagokat, termékeket vagy tárgyakat melyek használatuk után (életciklusuk végén) feleslegessé, és használhatatlanná válnak. Tehát minden anyag vagy tárgy melytől gyártói-, szolgáltatói- vagy más tevékenység végzése során, valamint a mindennapi életben megválunk, megválni szándékozunk, vagy megválni vagyunk kötelesek.

HULLADÉKFAJTÁK

A hulladékfajtákat keletkezésük helye valamint veszélyes tulajdonságaik alapján, két fő felosztásban osztályozhatjuk:

A hulladék keletkezési helye alapján lehet:

  • Kommunális hulladék (háztartási hulladék)

Háztartásokból származó hulladék és más, természeténél vagy összetételénél fogva a háztartási hulladékhoz hasonló hulladék

  • Kereskedelmi hulladék

Kereskedelmi és szolgáltatói tevékenység, irodai ügyintézés során, intézményekben keletkezett hulladék, sajátságainál fogva nem sorolható sem a kommunális, sem az ipari hulladékhoz.

  • Ipari hulladék

Gyártófolyamatokban keletkezik, ill. állítják elő, összetételének és tulajdonságainak vegyi és fizikai sajátságai minden ipari tevékenységben egyéni jellegűek.

Az emberre és a környezetre való veszélyes tulajdonságaitól függően a hulladékot a következőkre osztjuk:

  • Inert

Az inert hulladék nem megy át fizikai, kémiai vagy biológiai változásokon, vízben nem oldódik, és más fizikai vagy kémiai módon sem reagál, nem bomlik le biológiai úton és nincs kedvezőtlen hatással a vele kapcsolatba kerülő más anyaggal oly módon hogy, abból környezetszennyezés vagy emberi egészség károsodása következne be. Csurgaléka és szennyezőanyag-tartalma, valamint a csurgalék ökotoxikus hatása jelentéktelen kell hogy legyen, hogy ne veszélyeztessék a felszíni és/vagy felszín alatti vizek  minőségét.

  • Nem veszélyes

A nem veszélyes hulladéknak nincsenek veszélyes tulajdonságai

  • Veszélyes

A veszélyes hulladék eredete, összetétele illetve a benne található veszélyes anyagok alapján okozhat környezetszennyezést vagy emberi egészség károsodását és legalább egy, a külön jogszabállyal meghatározott veszélyes tulajdonsággal rendelkezik, ide értve a csomagolást melybe a veszélyes hulladék be volt vagy van csomagolva. Összesen 14 potenciális H jelzést viselő tulajdonságot ismerünk. A veszélyes tulajdonságok listája, a H- lista a tűz- és robbanásveszélyre, mérgezésre, korrozivitásra, mutagén, karcinogén és fertőző tulajdonságokra vonatkozik.

 

A HULLADÉK ÚJRAFELDOLGOZÁSA

 A hulladékhierarchia 

A hulladékhierarchia a hulladékkezelésben alkalmazott intézkedéseket elsőbbségi sorrendben vázolja fel. E sorrend teszi lehetővé, hogy a hulladékkezelés a lehető legjobb hatását fejtse ki a környezetvédelem szempontjából.

unnamed

Megelőzés

Újrahasználat

Újrahasznosítás

Energetikai hasznosítás

Lerakás

 

SPECIÁLIS HULLADÉKFAJTÁK

Bizonyos sajátos hulladékcsoportokat a speciális hulladékfajtákhoz sorolunk. A speciális hulladékfajták kezelése mindenekelőtt az egyes fajták nagy újrahasznosítható- és újrafeldolgozható potenciálja, de a más fajták veszélyes jellege végett is. Ezek csak bizonyos tevékenységek folyamatában keletkeznek, ezért e fajtákat keletkezésük helyétől, begyűjtésüktől, a szállításon és kezelésen keresztül egészen a végső elhelyezésig kell követni.

A speciális hulladékfajták alatt a következőket értjük: elhasznált elemek és akkumulátorok, hulladék olajok, gumiabroncs, elektromos és elektronikai készülékek, kiselejtezett gépjárművek, higany tartalmú fénycsövek, poliklórozott bifenilt (PCB) tartalmazó hulladék, azbeszt tartalmú hulladék, egészségügyi hulladék, titán-dioxid gyártás hulladéka, valamint a csomagolás és csomagolási hulladék.

Országunkban a speciális hulladékfajták kezelését törvénykiegészítő okmány határozza meg, a csomagolás és csomagolási hulladék kivételével, melyet bonyolultságánál fogva külön törvény szabályoz. Az előírások megfelelnek bizonyos európai irányelvek elvárásainak melyek, a kezelés módja mellett, minden hulladékfajta sajátságaihoz fűződő kötelezettségeket is részletezik.

A speciális hulladékfajták kezeléséért általában a gyártók, importőrök, forgalmazók és a hulladéktelepek tulajdonosai egyaránt felelősek. Ezt kiterjesztett felelősségnek nevezik mellyel a kezelés és elhelyezés kötelességei a lánc minden tagját érintik, a termék gyártásától életciklusának végéig, vagyis addig, amíg ezek a speciális termékfajták hulladékká válnak mely a hulladékbegyűjtő, a hulladékkezelő üzemeltető felelősségét, illetve a speciális áramokhoz tartozó hulladék végső elhelyezésének módját értelmezi. A speciális hulladékáramok kezelésében résztvevő minden üzemeltetőnek rendelkeznie kell a SZK előírásainak megfelelő engedélyekkel.

A Szerb Köztársaságban minden olyan gazdasági társaságnak  és vállalkozónak, akik olyan termékeket importálnak vagy állítanak elő, melyek használatuk után speciális hulladékfajtává válnak, köteles napi nyilvántartást vezetni az e termékek importált illetve előállított mennyiségéről és fajtájáról, valamint a folyó év március 15-éig az előző évre vonatkozólag erről éves jelentést benyújtani a Környezetvédelmi Ügynökségnek. Ezen jelentések alapján a speciális hulladékfajtává váló termékeket importáló és előállító gazdasági társaságok és vállalkozók kötelesek speciális hulladékfajták utáni díjat fizetni.

A napi nyilvántartás vezetésének kötelessége és a speciális hulladékfajtákról szóló jelentés benyújtása, valamint a speciális hulladékfajták utáni díj elszámolását és befizetését a:

A speciális hulladékfajtává váló termékekről, a behozott és előállított termékek mennyiségéről és fajtájáról vezetett napi nyilvántartási űrlapról és az éves jelentésről, az éves jelentés benyújtásának módjáról és határidejéről, a díjfizetőkről, az elszámolás kritériumairól az elszámolás összegéről és módjáról és a díj fizetéséről szóló Rendelet (SZK Hivatalos Közlönye, 54/2010, 86/2011, 15/2012,41/2013 számai- dr. szabályzat és 3/2014 sz.) határozza meg.

Az gyártókkal a díjat a bizonyos termék piacra dobásakor számolják el, az importőrökkel pedig a behozott áru elvámolása után.

A fent említett Rendelet a következő termékekre terjed ki:

  1. gépjárművek (személyautók, autóbuszok, tehergépkocsik, motorkerékpárok stb.), mezőgazdasági- és munkagépek, utánfutók, vontatott- és más gépek és berendezések és más hasonló termékek gumiabroncsai;
  2. azbeszt tartalmú termékek;
  3. elemek vagy akkumulátorok;
  4. minden, eredeti céljára nem használható ásványi és szintetikus olaj, főképp a használt motor- és sebességváltó olajok, ásványi kenőolajok, turbinaolajok, hidraulikus- és más ásványi vagy szintetikus olajfélék, a turisztika és vendéglátóiparban, iparban, kereskedelemben és más hasonló tevékenységben melyekben napi 50 ételadagnál több készül, valamint az étolajgyártáskor keletkező iszap;
  5. elektromos és elektronikai termékek, melyek működése áramtól vagy elekromágneses mezőktől függ, áram- és elektromágneses mező előállításra, átvitelre, mérésre szolgáló termékek, 1000V feszültségű váltóáramon és 1500 V feszültségű egyenáramon való használatra;
  6. M1 (utasszállító gépjármű- sofőrülés és legfeljebb nyolc ülés) vagy N1 kategóriás gépjárművek (teherszállító gépjármű- teherautó mely súlya nem haladja meg a 3,5 tonnát) háromkerekű gépjárművek, a háromkerekű tricikli kivételével (L5 kategória- nehéz tricikli) és nem használható vagy eldobott alkatrészeik.